10.Rész
Louisval sokat fociztunk, nagyon elvoltunk. Aztán, én bementem átöltözni és amire kész lettem Louis is elkészült. Haza mentünk. Nagyon nem akartam Harryvel találkozni azok után... Pont az én szobámban! Nem normális! De... sajnos szeretem! Bementünk a házba és én felmentem a szobámba. Már, nem volt ott Harry és a csaj se! Szerencsére!!! Most a legjobb lesz ha kerüljük egymást. Persze ez nem lesz könnyű ha egy házban élünk, de megoldom, hisz én vagyok Viki! Mindent megoldok! Lehúztam az ágyneműm, bedobtam a mosógépbe és lecseréltem. Átöltöztem egy lengébb ruhába, bár én is ügyes vagyok hogy télen rövid nadrágba de háát... mindegy. Laptopoztam aztán ettem egy kis kekszet. Még jó hogy volt az éjjeli szekrényemben. A fürdőben tudok vizet, de a táskámba még van gyümölcslé szóval inni is tudok! Még csak ki sem kell mennem. Ma...
KOPP, KOPP nyílik az ajtó, és bedugja a fejét Anya, azaz Dani.
-Szia!-köszön kedvesen és együtt érzően.
-Szia anya!-viszonozom a kedvességét és megölelem.
-Ma még nem voltál lent miért? Csak nem kerülsz valakit?-kérdezte döbbenten és aggódóan.
-Igazából... de! Harryt! Megcsalt!-szakadt el az a bizonyos cérna és sírni kezdtem. Anya, megértően bólogatott és magához ölelt. Ő már tapasztaltabb az ilyen dolgokba mint én. Ő tudja mi ilyenkor a helyes. Más lányok öngyilkosok lennének, de én nem ilyen vagyok! Még sosem sírtam ilyenért.
-Ne sírjál! Minden rendben lesz! Harry is részeg volt! Nem tehet semmiről!-próbálta védeni őt, de nem ment neki.
-Nem kell védeni! Én még részegen is tudom, mit lehet és mit nem!-akadok ki.
-Nyugi!
-Nem nincs nyugi! Megkapja amit megérdemel!-kiabálok. Teljesen kikelek magamból és elindulok őrjöngve Harry szobája felé. Berontok és felpofoztam. Észre vettem hogy egy még mindig ugyan azzal a lánnyal van.
-Te undorító féreg! Miért kell ez??-beakartam neki húzni, de valaki hátulról elhúzott és kihúzott a szobából. Harry becsukta az ajtót, és bezárta.
-Engedj el! Betöröm a képét! És annak a ribancnak minden hajszálát kitépem!-ordítok. Hátra fordulok és Louis kék szeme világít rám. Elmerültem kék szemeibe és sikerült lenyugodnom.
Louis szemszöge
A szobámban laptopoztam, amikor hallottam hogy valaki kiabál. Így hát félre tettem a laptopom és kimentem megnézni mi folyik kint. Mentem a folyosón és láttam hogy Viki kiabál Harryvel. Viki épp beakart húzni Harrynek ezért lefogtam. Azért mert Harry a legjobb barátom és nem akartam én összeszedni a darabjait. Viszont, meg is érdemelte mert még mindig a lánnyal volt. Viki lenyugodott amikor a szemembe nézett... ez fura!
-Viki nyugi! Mi történt ami így felhúzott??-kérdeztem.
-Nem akarok róla beszélni!-mondta és elrohant. Ez meg mi?! Gyorsan utána futottam.
Viki szemszöge
Futottam, futottam. Nem tudom merre csak el a ház közeléből. Elegem volt mindenből! Miért nem lehet egy normális életem?! Ahol mindenki boldog?? Persze mindenki tudja hogy ez lehetetlen...! Nem lenne igazi kapcsolat ha nem lenne veszekedés, nem lennének igazi testvérek ha nem veszekednének! Túl gyorsan lépte, előre! Még mindig élhetném a szingli, boldog életemet a laptopom előtt!! De, persze pont velem van ez! Jó... ez most hülyeség mert egyszer mindenkivel megesik! Egyszer...
-Állj meg! Viki, állj meg!-kiabált Louis (?) a hátam mögött. Mit keres itt?? Mindegy, megálltam.
-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit bunkoban mint azt szántam neki.
-Érdeklődöm irántad! Segíteni akarok! Baj?-kérdezte meg.
-Nem, bocsánat! Csak ideges voltam.-vallottam be. És leültem egy padra. Követte a példám és ő is leült.
-Miért futottál el?-kérdezett rá.
-Mert...
