2014. május 9., péntek

Veszekedés

                                                  14.Rész

Vártam hogy Niall legalább pislogjon. Nem tudtam most mégis mi van. Megijedtem! Hirtelen azt hittem sokkot kapott. De, szerencsére felém fordult.
-Hát... ez meglepett. Azt hittem Liam valami apróságon akadt ki. De, ezek szerint nem.-mondta szépen lassan.
-Figyelj.. most nem lekoptatni akarlak de, nekem sietnem kell! Majd még beszélünk! Rendben??-kérdezett rá.
-Rendben!-mosolyogtam rá. Megölelt és kiment a szobámból. Még gondolkodtam egy kicsit, aztán elkezdtem újra tanulni hogy addig ne ezen kattogjon az agyam.
Megtanultam a fizikát, a biológiát. A matekot nem értem sajnos, szóval segítséget kell kérnem. Egyből  Liamre gondoltam, de inkább hanyagoltam és Zaynt választottam. Át mentem az ő szobájába. Mosolyogva fogadott.
-Miben szolgálhatok, Lady?-kérdezett rá viccesen amire felnevettem. Leültem az ágyára és oda nyújtottam neki a könyvem.
-Magyarázd el!-könyörögtem. Elmosolyodott és elkezdett magyarázni.
****
Már egy órája csak a matekot gyakorolom. Hogy lehet valami ilyen nehéz???
Bár, az tény hogy ahogy Zayn magyarázta, sokkal egyszerűbb volt.
-Sokkal könnyebb ha te magyarázod! Legyél a matek tanárom!-kacagtam.
-Óó, ez de romantikus!-röhögött mire vállba boxoltam.
-Köszönöm a korrepetálst!-mondtam és megöleltem.
-Máskor is!-mondta és visszaölelt. Elengedtem és vissza mentem a szobámba.
Bepakoltam és átvettem a melegítőm. Lementem a kertbe és elkezdtem focizni.
Ez, valahogy mindig megnyugtat. Most nem fociztam sokat. Vissza mentem a házba egyenesen a fürdőmbe.  Lezuhanyoztam, hajat mostam. Felöltöztem a pizsamámba és lefeküdtem aludni.
****
Reggel kómásan keltem az ébresztőmre. Kikecmeregtem az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam az arcom, fel vittem egy kis sminket, megfésülködtem. Át mentem a gardrobomba és felvettem egy télre való ruhát.
 
Levágtattam a lépcsőn és pont kibe kellett beleszaladnom?? Hát persze hogy Louisba.
-Jó reggelt!-menni akartam tovább de nem engedett. Nem tudtam mit akar. Hihetetlenül gyorsan elvesztem a gyönyörű szemeiben. Arra eszméltem fel, hogy az ajkai az enyémen vannak. Én persze egyből visszacsókoltam. Nem tartott sokáig, apa miatt.
-Neked is, napfény!-mosolygott és elment. Engem is megmosolyogtatott. Belépdeltem a konyhába. Ott fogadott Niall egy hatalmas szendvicsel a kezében.
Mosolyogatm rá, és kivettem a hűtőből a narancslét. Beraktam a táskámba.
-Elmentem suliba!-mondtam Niallnek, aki egyből megölelt. Bólintott és evett tovább. Elindultam. Direkt nem vártam annyi időt hogy bárki is ajánlatot tegyen hogy elvisz. Nekem most sok friss levegőre van szükségem. Igaz, kicsit messze van az iskola, de most ezt kibírom. Úgy is korábban indultam el, szóval még sietnem sem kell. 10 perc után beértem a suliba. A lányok már vártak rám az aulában. Mikor észre vettek, egyből kapálózni kezdtek, hogy menjek oda. Ez megmosolyogtatott. Bár.. szerintem tudták hogy úgy is oda mennék, de mindegy.
-Sziasztok!!-köszöntem rájuk boldogan. Puszi-puszi, öleléssel köszöntöttük egymást és az udvar felé vettük az irányt. Nem akartam hogy látszódjon rajtam a tegnapi vita, Liamel. Sokat beszélgettünk. A csengő zavart meg minket szóval befelé vettük az irányt.  Előkészültünk az első órára, ami nem más mint, Matek.
Még jó hogy Zaynnel átvettük.
***Utolsó óra vége***
Már  épp mentem volna ki a teremből amikor valaki utánam kiálltott. Na mégis ki? Violetta.
-Ne feledd, ma edzés!!-mondta és vissza fordult Charlottehoz. Nekik még van egy rajz szakkörük. Én nem tudok rajzolni, szóval én mehetek haza. Szerencsére...
Inkább siettem haza. A tervem: tanulok egy kicsit, eszek és megyek vissza edzésre. Jó terv mi?? Jobbat nem tudok! Bár nekem ez is elég. Végre haza értem.
Felmentem a szobámba. Letettem a táskám, kibújtam a cipmőmből. Veszekedést hallottam a másik szobából. Anyáék szobájából. Egy ideig hallgattam. Aztán ajtó csapódást hallottam. Először abból a szobából majd a bejárati ajtótól. Valaki elment. Kimentem a szobából, lecsekkolni a terepet. Liam ült az ágyán a fejét fogva. Anya cuccai sehol. Próbáltam vissza tartani felgyülekezett könnyeim, de nem ment. Kicsordult az első könnyem és a többi is követte.
-Mit csináltál??! Hol van anya??!!!-kiabáltam vele.
-Elment.-ennyit mondott. Nem hagytam ezt annyiban.
-Mit csiáltál vele??!! Magától nem ment volna el!! Szeretett téged!! Még mindig szeret!!-kiabáltam  tovább.
-Viki, én... szakítottam vele..-mondta halkan. Itt nagyon kiakadtam. Zokogtam. Most nem fogok vele találkozni?? Kit szedett fel helyette?? Felálltam és beszaladtam a szobámba. Becsaptam az ajtót és elterültem az ágyon. Csak zokogtam.  Legszívesebben most leütném Liamet. Miért csiál ilyeneket?? Hiszen tegnap még semmi gond nem volt közöttük. Minek apának másik csaj? Egyáltalán van neki?? Egy kicsit hagytam a dolgot. Illetve próbáltam másra figyelni, mint például a tanulás. Nagyon nehezen de tanultam egy kicsit. Aztán össze szedtem a ruhám és indultam is volna, de valaki megállított.
-Te meg hova mész??-kérdezte Liam. -Szobafogságban vagy, nem emlékszel??-faggatott.
-Edzésre megyek. És magasról teszek a szobafogságodra!! Te papolsz nekem itt össze vissza aztán megcsalod anyát!-kiabáltam elmentem. Útközben kiszellőztettem a fejem, így kicsit higgadtabban mentem már be az öltözőbe.
Gyorsan átöltöztem. A többi lány még nem volt itt, legalábbis az öltözőben nem voltak.. Úgy gondoltam nem várok rájuk és bementem a tesi terembe. De ott egy nem várt személy fogadott. Louis. Mit keres itt?? Gyorsan a szertár felé vettem az irányt hogy hozzak magamnak labdát.
-Nem is köszönsz, szépségem?-közeledett Louis. Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna.Gyorsan beszaladtam a szertárba, de sajnos utolért és becsukta az ajtót.
-Louis azt az ajtót nem szabad becsukni, mert beragad!-estem kétségbe...